Az antihyperglykaemiás szerként fejlesztett SGL2-gátlók (gliflozinok) alapvető diabetológiai hatékonysága és biztonságossága mellett a váratlanul dokumentált kardiovaszkuláris/renális előnyére 2015-ben derült fény. A kardiovaszkuláris/renális előnyre fókuszáló, a diabetológián túlmutató, nagy, randomizált tanulmányok eredményei 2019 őszétől kezdődően váltak ismertté. A DAPA-HF-, DELIVER- és DAPA-CKD-vizsgálatok a dapagliflozin (vs. placebo), míg az EMPEROR-Reduced-, EMPEROR-Peserved- és az EMPA-KIDNEY-vizsgálatok az empagliflozin (vs. placebo) kardiovaszkuláris és renális előnyeit dokumentálták. Az új, a diabetológián túlnyúló evidenciák nyomán az adott készítmények alkalmazási előírásai bővültek, a szakmai irányelvek módosultak. Az SGLT2-gátlók hatásmechanizmusa összetett, de teljesen még nem ismert. A hatástani csoport mellékhatásprofilja feltárt. Az elmúlt egy-két évben az SGLT2-gátlók az eredetileg csak diabetológusok által használt antihyperglykaemiás szerekből speciális kardiológiai és nefrológiai indikációval is alkalmazható készítményekké váltak. A jelenlegi közlemény az egyre szélesebb körben használt SGLT2-gátlókkal kapcsolatos új irodalmi ismereteket és a gyakorlati alkalmazás egyes kérdéseit tekinti át.  Kulcsszavak: 2-es típusú diabétesz, orális antidiabetikum, anthyperglykaemiás kezelés, kardiovaszkuláris kockázat, szívelégtelenség, idültvesebetegség