Bevezetés: Az élsport világában az edzők egyik legnehezebb feladata, hogy a sportoló maximális teljesítményének fokozása során a lehető legkisebbre csökkentse a sérülés kialakulásának kockázatát. Az edzéstudomány, a biomechanika rohamos fejlődésével nap, mint nap új kutatási eredmények látnak napvilágot, amelyek segítenek megértenünk a mozgatórendszer és az idegrendszer integrációját a sportmozgások során. A biomechanikai kutatások eredményei hozzá járulnak a leghatékonyabb prevenciós, és rehabilitációs gyakorlatok kialakításában. Vizsgálatunk célja azt feltérképezni, hogy a térdsérülésből felépült aktív sportolók mozgásmintájában fellelhetőke az egészséges sportolókétól eltérő biomechanikai jellemzők. BTS Smart DX 3D-s mozgáselemző rendszer segítségével rögzítettük a sportolók térd és csípőflexiós szögeit, egy egyszerű mozgás, a félguggolásból felugrás során. Anyag és módszerek: A kutatásba 16 személyt vontunk be, a 8 személyből álló esetcsoport már átesett térdízületet érintő sérülésen és rehabilitáción,a 8 fős kontrolcsoportnak nem volt sérülése. A vizsgálat során guggolásból felugrást végeztettünk a minta tagjaival, melyet a BTS Smart DX 3D-s mozgáselemző rendszer segítségével rögzítettünk, majd elemeztük. Eredmények: A 3D felvételek és a flexiós szögeltérések alapján 3 féle vélhetőleg kompenzáló aszimmetriát találtunk a vizsgált csoportban: az elrugaszkodás és leérkezés során a nem sérült láb térdízületének nagyobb flexios szöge, a csípőízületben az elrugaszkodáskor a sérült térd oldalán egy erőteljesebb csípőízületi flexio, míg a leérkezés pillanatában az ellentétes csípő nagyobb flexiója, illetve csípőízületi abdukció. A jobb és bal térd közötti flexiok mind az elrugaszkodáskor, mind a leérkezéskor, valamint a csípőízületben a leérkezéskor szignifikáns különbséget mutattak az eset és a kontrollcsoport között. (p=0,012; p= 0,046; p= 0,003)  Kulcsszavak: aszimmetria, mozgáselemzés, kompenzáló mechanizmusok