A kettes típusú diabetes mellitus (2TDM) egy heterogén, multifaktoriális betegség. Az elmúlt évtizedek során megfigyelhető volt, hogy egyes betegeknél, a jó glikémiás kontroll ellenére viszonylag rövid időn belül makro- és/vagy mikrovaszkuláris szövődmények jelentkeznek. Ahlqvist és munkatársai a 2TDM-betegek hasonló tulajdonságokkal rendelkező klasztereit alakították ki, mely csoportokban vizsgálták az antidiabetikus gyógyszeres kezelést, a glikémiás célérték elérését, valamint a szövődmények megjelenését. A klaszteranalízisük alapján kialakított öt csoportban - többek között - megbecsülték a diabéteszes retinopathia, a krónikus vesebetegség, a diabéteszes nephropathia rizikóját, megállapították, mely csoportok igénylik a legintenzívebb terápiát. Mindez nagymértékben segíti a személyre szabott kezelést, a betegség prognózisának javítását.  Kulcsszavak: kettes tíusú diabetes mellitus, klaszteranalízis, súlyos inzulinhiányos diabétesz, súlyos inzulinrezisztens diabétesz, személyre szabott kezelés