Az akut koronáriaszindróma (ACS) a koszorúérbetegség legsúlyosabb klinikai megjelenési formája, amely magában foglalja az instabil anginát, valamint az ST-elevációval nem járó és ST-elevációval járó miokardiális infarktust. Mivel az alacsony sűrűségű lipoprotein (low-density lipoprotein, LDL) kritikus szerepet játszik a koszorúér érelmeszesedéses plakkjainak kialakulásában, a lipidszintek okozta kockázat jelentős csökkentése régóta az ACS-t követő szekunder prevenció egyik kulcskérdése. 2019-ben az ESC/EAS a nagyon nagy kockázatú betegek szekunder prevenciójában az LDL-C-célértéket <1,4 mmol/l-re csökkentette, és hangsúlyozza, hogy legalább 50%-os csökkenés is szükséges egyidejűleg. Az LDL-C-csökkentő kezelés alapját a nagy intenzitású sztatin azonnal megkezdett adása jelenti. Ha a beteg 4-6 héten belül nem éri el a célértéket, a legnagyobb tolerálható dózisú sztatin mellé ezetimib, valamint ez után PCSK9-gátló-kezelés ajánlott. Azonban jelentős szakadék húzódik az irányelvekben megfogalmazott ajánlások és a való világ hosszú távú terápiás gyakorlata között az ACS utáni betegek szekunder prevenciójában, ami az elégtelen célértékelérési arányokban mutatkozik meg. Az alulkezelés okai sokrétűek, ezen belül a sztatinok okozta mellékhatások, a sztatinszedés túlbecsült kockázata, a kezelési költségek, a már alkalmazott lipidcsökkentő kezelés módosításának elmaradása, valamint a lipidcsökkentés jelentőségének fel nem ismerése (a betegek vagy a kezelőorvos részéről) a leglényegesebbek. A szerzők összefoglalják a legújabb tudnivalókat a lipidcsökkentő gyógyszeres kezeléssel kapcsolatban, amelynek megfelelő alkalmazása a folyamatos orvosi ellenőrzéssel és felvilágosítással párhuzamosan elősegítheti az ACS-en átesett betegek irányelvekben megfogalmazott célértékeinek hatékonyabb elérését, és javíthatná e veszélyeztetett betegpopuláció életkilátásait.  Kulcsszavak: akut koronáriaszindróma, alacsony sűrűségű lipoprotein, célértékelérés, sztatin, ezetimib  Az Egis Gyógyszergyár Zrt. támogatásával.