A hereleszállási zavarok kezelése Magyarországon - hol tartunk most? / Varga Alexandra, Tardi Réka, Kovács Tamás
Bibliogr.: p. 145-146. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/650.2024.32957
In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2024. 165. évf. 4. sz., p. 138-146. : ill.
Bevezetés: A hereleszállási zavarok korszerű gyermekkori kezelése nélkülözhetetlen a hosszú távú morbiditás - infertilitás, malignus heretumorok - kialakulásának elkerüléséhez. Célkitűzés: Az ellátási gyakorlat fejlesztése érdekében vizsgálatunkban fel kívántuk tárni, hogy a kórkép magyarországi ellátása megfelel-e az aktuális hazai és főbb nemzetközi, elsősorban európai irányelveknek. Módszer: Az alap- és szakellátás felméréséhez 2023-ban online kérdőíves vizsgálatot végeztünk a Házi Gyermekorvosok Egyesületének, valamint a Magyar Gyermeksebész Társaság tagjainak körében. A válaszokat leíró statisztikai módszerekkel elemeztük. Eredmények: A hereleszállási zavarok kezelését a felmérésben részt vevő alapellátók (n = 69) esetében elsősorban a szakképzésük során tanultak (65,2%), míg a szakellátás képviselőinek körében (n = 56) döntően a nemzetközi irányelvek (66,1%) befolyásolják. A kérdőívet kitöltő házi gyermekorvosok 98,6%-a ellenőrzi a herék újszülöttkori helyzetét, és eltérés észlelésekor 88,4%-uk megfelelő időben utalja szakrendelésre a gyermeket. Az orchidopexia optimális idejét 66,6%-uk ismeri. A retraktilis herék kezelése 59,4%-uk ismeretei szerint elsősorban konzervatív, és 60,8%-uk végzi a pubertáskorig utánkövetésüket. Orchidopexiát követően 39,1%-uk végzi kamaszkorig a gondozást. A szakellátás képviselői (98,2%) az orchidopexiát a megfelelő életkorra időzítik, nem tapintható herék észlelésekor azonban 28,6%-uk kér preoperatív ultrahangvizsgálatot. A magas hasüregi herék kezelése elsősorban (82,1%) a minimálinvazív Shehata-műtéttel történik. Megbeszélés: A hereleszállási zavarok hazai kezelése döntően az aktuális irányelvek szerint zajlik, mindemellett az alapellátás képviselőinek ismeretei néhány fontos kérdésben - a műtéti ellátás optimális időzítése, retraktilis herék és orchidopexián átesett gyermekek gondozása - hiányosak. A gyermeksebészeti szakellátás modern szemléletű, korszerű minimálinvazív technikák alkalmazásával zajlik, ultrahangvizsgálat azonban sok esetben feleslegesen történik. Következtetés: A hereleszállási zavarok kezelésére vonatkozó ismeretek szélesebb körű terjesztése szükséges az országos szintű, minden tekintetben korszerű ellátás megvalósulásához és a hosszú távú morbiditás csökkentéséhez. Kulcsszavak: hereleszállási zavar, diagnosztika, kezelés, utánkövetés, szakmai irányelv