A félelem és a szorongás egymáshoz hasonló, adaptív hátterű pszichés állapot. Mindkettő normális reakció lehet fenyegető helyzetben vagy más kihívó stresszorral szemben úgy, hogy hatása pozitív, óvó-védő funkciót tölt be a jobb teljesítőképességet és a túlélés esélyeit szolgálva. Figyelmeztet a veszélyre, fókuszálja a figyelmet és segít a felkészülésben. Amíg a félelem egy aktuális fenyegető helyzetre adott testi-érzelmi reakció, addig a szorongás egy jövőre irányuló, fokozott éberséggel és fizikális tünetekkel járó, izgalmi állapot. Patológiás a szorongás, ha nincs tárgya az aggálynak, vagy ha túlméretezetten nem segít a megküzdésben, sőt a hétköznapokban való helytállást is akadályozza vagy beszűkíti a szociális kapcsolatokat. Szorongászavarokban a félelemnek, aggályoskodásnak maladaptív formájáról, az érintett korához nem illő, azzal inkongruens megjelenéséről van szó.