A szorongó beteg legnagyobb valószínűséggel a háziorvosánál jelentkezik először. Ebből adódóan az alapellátás a fókusza a szorongásos zavarok észlelésének és kezelésének. Ennek okai a következők: a háziorvos ismeri a betegeit, a bizalmi légkör kialakulása egy jól terhelhető, többszörösen sikeres együttműködésen alapuló orvos-beteg kapcsolaton nyugszik, amely lehetővé teszi, hogy a szorongás szomatikus modellben megkezdett értelmezése a beteg számára biztonságos légkörben, stigmatizációmentesen alakulhasson át egy pszichés dimenzióvá. A szerzők a tanulmány ezen második részében arról kívánnak áttekintést nyújtani, hogy milyen formában és módon jelennek meg a szorongás testi tünetté alakulását befolyásoló hatótényezők az orvosbeteg kommunikációban.