A növekedési hormon-inzulinszerű növekedési faktor-1 (GH-IGF-1-) tengely jelentős szerepet tölt be a cardiovascularis rendszer fiziológiás működésének fenntartásában. Az elmúlt évtizedek kutatási eredményei alapján a GHIGF-1-tengely részt vesz a perifériás ellenállás szabályozásában, és hozzájárul a normális szívizomtömeg és balkamrafunkció megtartásához. A GH-IGF-1-tengely érfalprotektív funkciói az atherosclerosis ellenében hatnak. Ellentétben a gyermekkori GH-hiánnyal, amelynél a betegség egyértelmű biológiai következménye a gyermek növekedésbeli visszamaradása, a felnőttkori növekedésihormon-hiánynak (adult growth hormone deficiency - AGHD) nincsenek specifikus tünetei. Az AGHD klinikai megjelenését a cardiovascularis rizikótényezők halmozódása jellemzi, amely miatt a klinikai kép leginkább a metabolicus szindrómához hasonlítható. Újabb kutatások AGHD esetében a tradicionális rizikótényezők mellett krónikus kisfokú gyulladás, prothromboticus állapot és oxidatív stressz jelenlétére is rámutattak, amelyek szintén közrejátszhatnak a fokozott kardiometabolikus rizikó kialakulásában. A tartós GHszubsztitúció AGHD-betegek esetében a lipidprofil jelentős javulását eredményezi, és kedvező hatással van a testös.szetételre, a szívizomtömegre, az endothelfunkcióra, valamint az újonnan felismert, nem tradicionális rizikótényezőkre is. A betegséggel összefüggő fokozott mortalitás a mai felfogás szerint multikauzális, és nem vezethető vissza csupán a GH hiányára. A kedvezőtlen mortalitásért az etiológia, az alkalmazott kezelés és az egyéb hypophysishormonhiányok kezelésének nehézsége is felelős lehet. Mindazonáltal hypopituitarismus esetében optimális, a GH-pótlást is magában foglaló hormonszubsztitúcióval az átlagpopulációéhoz közelítő mortalitás érhető el.  Kulcsszavak: növekedési hormon, atherosclerosis, növekedésihormon-hiány, hypopituitarismus, cardiovascularis kockázat