A jelen írás disszertációm rövid összefoglalását tartalmazza, melynek témája a testleképeződés folyamatának elméleti megértése és vizsgálata volt. Jól ismert, hogy a testünkről kialakított belső modell rengeteg forrásból táplálkozó összetett reprezentáció. A disszertációmban bemutatott integratív testleképeződés-modell (ITM) ezt a komplex leképeződést ragadja meg. Az ITM olyan új paradigmát nyújthat a neuropszichológia számára, amely számos testi funkciót és mozgást érintő zavar szerteágazó tüneteit képes egy elméleti kereten belül kezelni. Disszertációm empirikus részében egészséges és agykárosodást szenvedett személyekkel végzett testleképeződési vizsgálataink eredményeiről számoltam be, amelyeket az ITM keretein belül értelmeztem. A testleképeződés vizsgálatára egy új módszert vezettünk be: a testábrázolás módszerét, melynek előnye, hogy a testreprezentációk különböző szintjeinek és formáinak együttes elemzését non verbális módon teszi lehetővé. Az egészséges személyekkel végzett vizsgálataink igazolták, hogy a testábrázolás módszere megbízhatóan képes mérni a testleképeződési rendszer eltérő összetevőit. Agykárosodott személyekkel folytatott vizsgálataink a neglekt szindróma megértéséhez nyújtottak új szempontokat. Eredményeink alapján elmondható, hogy a test víz-szintesen eltolt észlelése ipszilaterális irányba a neglektre jellemző specifikus tünet.  Kulcsszavak: neuropszichológia, testkép, testséma, neglekt