Napjainkban a COVID pandémia vélhető lecsengésével a betegellátás és gondozás területén számos kihívással kell megbirkóznunk. Gyakorló sebészként, klinikusként az elmúlt 2 évben a járványhelyzet okozta átszervezések, bizonytalanságok uralták a mindennapjaimat, megfigyelésem szerint a betegutak zavart szenvedtek, a többszereplős ellátórendszer is "repedezésnek" indult. Sajnos az egészségügyi vészhelyzet nem kímélte a krónikus sebkezelés résztvevőit sem, beleértve a szakellátó személyzetet, a sebes beteget, az ő környezetüket egyaránt. Idős vagy fiatalabb embertásaink sokan megszenvedték az elmúlt időszakot, általános állapotuk romlott, sok esetben intézetben töltöttek rövidebb-hosszabb periódust, immobilizálva, legyengülve. A rendszer megfeszített munkája, a lelkiismeretes ápolás eredményeképpen a szerencsések, - bár kisebb-nagyobb egészségkárosodások árán -, de visszakaphatták előző életüket.