A tanulmány a szégyenérzékeny gyakorlat előtörténetét vázolja. Az akut, krónikus és egészséges szégyenhez való köznapi és pszichoterápiás viszonyulásmód változásának áttekintése a II. világháború végétől napjainkig terjed. A nemzetközi tendenciák taglalását az első hazai kezdeményezések bemutatása követi. Luna Dolezal munkái alapján a szerző ismerteti a szégyenérzékeny gyakorlat főbb szempontjait. Arra a következtetésre jut, hogy a mentális egészségügyi szolgálatok kulcsfontosságú feladata a felesleges szégyen megelőzésére és szégyenérzékeny kezelésére való felkészü Itség. Kulcsszavak: szégyenérzékeny, akut és krónikus szégyen, egészséges szégyen, mentális egészség, pszichoterápia