A férfiak húgycsőgyulladását a húgycső váladékozása, a hímvessző viszketése, fájdalma és a fájdalmas vizelés jelezheti. A leggyakoribb kórokozó a Chlamydia trachomatis és a Neisseria gonorrhoeae. Az újabb kutatások fő iránya a nem gonorrhoeás eredetű urethritisek okainak feltárásán túl az atípusos mikroorganizmusok (pl.Mycoplasma, Ureaplasma) kimutatására alkalmas tesztek kifejlesztése. Ritkábban izolált kórokozók a Trichomonas-fajok, az adenovirus és a herpes simplex vírus. A kórelőzményi és a fizikális vizsgálati lelet segít elkülöníteni az urethritist más urogenitális szindrómáktól: epididymitistől, orchitistől, prostatitistől. A kezelés célja a tünetek enyhítése, a beteget és szexuális partnerét fenyegető szövődmények kivédése, a társfertőzések továbbadásának megakadályozása, a kontaktszemélyek azonosítása és kezelése, tanácsadás a kiújulás kockázatát csökkentő magatartásformákról. Az azithromycin doxyciklinnel vagy cefiximmel alkotott kombinációját tekintik első vonalbeli empirikus terápiának. Sok államban a fertőzött személy partnerét is kezelésben kell részesíteni. Összefüggés van az urethritis és az ondóban mérhető HIV-koncentráció között.