A szédülés diagnosztikája / Robert E. Post, Lori M. Dickerson
Bibliogr.: p. 29-30. - Abstr. hun.
In: Orvostovábbképző Szemle. - ISSN 1218-2583. - 2010. 17. évf. 11. sz., p. 20-30. : ill.
A szédülést négy kategória egyikébe sorolhatjuk: vertigo (forgó szédülés), diszekvilibrium (egyensúlyzavar), praesyncope (ájulásérzés), valamint szédülékenység. A vertigo főbb okai a benignus paroxizmális pozicionális vertigo (BPPV), a Meničre-betegség, a vesztibuláris neuritis és a labyrinthitis. Számos gyógyszer okozhat ájulásérzést, ezért az ilyen esetekben felül kell vizsgálni a gyógyszeres terápiát. Az egyensúlyzavar elkülönítő diagnosztikájában a Parkinson-kórt és a diabeteses neuropátiát is figyelembe kell venni. Pszichiátriai megbetegedések is okozhatnak enyhe szédülékenységet. A szédülés okainak körét egyszerű fizikális vizsgálatokkal (nystagmus megítélése, Dix-Hallpike-manőver, Shellong-teszt) szűkíthetjük le. A vertigo kezeléséhez tartozik a BPPV-ben alkalmazható Epley-manőver és az egyéb pozíciós tréningek. A Meničre-betegség középfülbe adott dexamethasonnal vagy gentamicinnel, a vesztibuláris neuritis szteroidokkal kezelhető. A praesyncopét okozó ortosztatikus hipotenzió leküzdésében segítenek az alfaagonisták, a mineralokortikoidok és az életmódbeli változtatások. Az egyensúlyzavar és a szédülékenység a kiváltó okok kezelésével enyhíthető.