A veleszületett szívbetegséggel élő felnőttek száma Észak-Amerikában egyre nő. A radiológiai képalkotás alapvető fontosságú ebben a betegcsoportban mind az első kivizsgálás, mind a követés során. A mellkasi röntgen és az echokardiográfia az elsőként választandó vizsgálatok. Gyakran van szükség MR- és CT-vizsgálatra is az extrakardiális anatómia vagy a speciális érösszeköttetések tisztázására. Az MR és a CT lehetőséget ad a szív anatómiájának és funkciójának átfogóbb értékeléséhez szükséges térfogatmérési adatok gyűjtésére is. Az MR során a beteget nem éri ionizáló sugárzás, és nincs szükség nefrotoxikus jódos kontrasztanyag adására, mérni lehet a véráramlást, a bal jobb shunt mértékét, a regurgitációs frakciót és a nyomásgradienseket. Bár a nem invazív képalkotó eljárásoknak megvannak a korlátaik, alkalmasak a legtöbb elváltozás értékelésére, és alkalmazásukkal szükségtelenné válik a szívkatéterezés. A nem invazív képalkotó eljárások különösen hasznosak akkor, ha a szívhiba sebészi korrekcióját követően ismételten el kell végezni a vizsgálatokat, ami gyakran előfordul, hiszen az operált betegek közel felének további műtét(ek)re is szüksége van.