A Parkinson-szindrómák elkülönítő diagnózisa / C. P. Dohm [et al.]
Bibliogr.: p. 49. - Abstr. hun.
In: Orvostovábbképző Szemle. - ISSN 1218-2583. - 2009. 16. évf. 7-8. sz., p. 43-49. : ill.
A Parkinson-szindróma gyakori betegség. Osztályozása elsősorban a klinikai képen alapul, de az elkülönítő diagnosztikában a képalkotó eljárások is fontos szerepet játszanak. A kórelőzmény részletes felvétele és a klinikai vizsgálat után a legtöbb esetben agyi képalkotó vizsgálatot kell végezni a másodlagos Parkinson-szindróma kizárására, valamint meg kell kísérelni a dopaminpótló kezelést. Az idiopátiás Parkinsonszindróma jellemzői a lassú progresszió, az aszimmetrikus tünetek és a dopaminerg gyógyszerek hatásossága. A transzkraniális duplex szonográfia - tapasztalt vizsgáló kezében - korai stádiumban is hasznos lehet a diagnosztikában. A multiszisztémás atrófiát (MSA), amely két formára (MSA-P és MSA-C) osztható, a jellegzetes kiegészítő tünetek, köztük a vegetatív diszfunkció és a gócjelek kimutatásával lehet elkülöníteni az idiopátiás Parkinson-szindrómától. Az MR-vizsgálat, legalábbis előrehaladott stádiumban, megerősítheti az MSA diagnózisát.