A UKPDS (United Kingdom Prospective Diabetes Study) - a 2-es típusú diabetesben szenvedők körében végzett leghosszabb tartamú követéses vizsgálat - három ágon folyt: (1) intenzív kezelés (szulfonilurea/inzulin, n=2729); (2) konvencionális terápia (diéta, n=1138); (3) metforminkezelés elhízott betegek számára (n=342).Mind a mikro-, mind a makrovaszkuláris szövődmények alakulását regisztrálták. A szerzőcsoport elhatározta, hogy a tanulmányban szereplő betegek későbbi sorsáról is adatokat gyűjtenek. A UKPDS 80 a tanulmány zárását követő 10 éves megfigyelés eredményeit közli: megállapítja, hogy a mikrovaszkuláris szövődmények, a myocardialis infarktus és az összes halálozás előnyösebben alakult az intenzív (szulfonilurea/inzulin) kezelési ágon, mint konvencionális terápia mellett, annak ellenére, hogy az anyagcserehelyzetben mutatkozó különbség a két kezelési ág között a zárást követően rövid időn belül véglegesen - eltűnt. Elhízott cukorbetegek körében igazolható volt továbbá, hogy a metforminterápia több előnye (a konvencionális kezeléshez képest) a tanulmány zárása után még további 10 évig fennmarad. Az észlelt jelenséget a szerzők a "metabolikus örökség" névvel illették.