Főbb tézisek: 1. Az idült veseelégtelenség következtében fellépő anaemia kialakulása rendszerint akkor kezdődik, amikor a glomeruláris filtrációs ráta (GFR) 60 ml/perc/1,73 m2 alá csökken. E vérszegénység fő oka az eritropoetin csökkent termelése, melyhez további - az idült gyulladásban vagy daganatos betegségben szenvedő betegek anaemiájának létrejöttében is szerepet játszó - patogenetikai tényezők társulnak. 2. A hemoglobinérték csökkenése vesebetegek körében és más betegcsoportokban is statisztikailag szignifikáns kockázati tényezője a halálozásnak és a szív-ér rendszeri szövődmények fellépésének. A kockázat arányban áll a vérszegénység súlyosságával. 3. A veseeredetű vérszegénységgel kapcsolatos véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatok alátámasztották azt a feltevést, hogy magasabb hemoglobin-célértékek elérésével jobb életminőséget lehet elérni és csökkenthető a transzfúziós igény. Bár a megfigyeléses vizsgálatokban annál jobbnak találták a prognózist, minél magasabbra állították be a betegek hemoglobinszintjét, 130 g/l-t meghaladó célérték esetén megszaporodhatnak a szív-ér rendszeri események.