A Steno-2 tanulmány számos kardiovaszkuláris kockázati tényező intenzív, célérték-orientált, nem farmakológiai és farmakológiai kezelésének eredményességét vizsgálta 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek prospektív megfigyelése kapcsán. A Steno-2 kohorszot az aktív vizsgálati periódus (átlagosan 7,8 év követés) után tovább követték (még átlagosan 5,5 évig), de a strukturált intenzív kezelést befejezték. Az eredetileg az intenzív kezelési ágon lévő betegek kezelésén nem változtattak, az eredetileg konvencionálisan kezelt betegeknek viszont felajánlották az intenzív kezelési rendszert. A betegeket 2006-ban újra megvizsgálták, a közben elhunytakról halálozási adatokat szereztek be. A zárást követő obszervációs vizsgálattól adatokat reméltek a halálozás alakulásáról, amelyet az aktív kezelési periódus (7,8 év) végén önállóan nem lehetett értékelni. A követés egyértelműen igazolta, hogy 2-es típusú cukorbetegségben a minden kóros kardiovaszkuláris kockázati tényezőre kiterjedő erélyes, kitartó, a célérték elérésére törekvő kezelés számottevően csökkenti a halálozást, a kardiovaszkuláris események kialakulását és a diabetes-specifikus idült szövődmények progresszióját.