1. Az akut coronaria-szindróma preklinikai kezelése heparin és acetil-szalicilsav adásából, fájdalomcsillapításból és szedálásból áll. A fibrinolitikus (trombolitikus) kezelést akkor kell megkezdeni a kórházba érkezés előtt, ha 120 percen belül nincs lehetőség intervenciós kezelésre. 2. A kórházi kezelés során különbséget kell tenni az ST-elevációval járó myocardialis infarktus (STEMI) és az ST-eleváció nélküli akut coronaria-szindróma (NSTE-ACS) között. STEMI-ben elsőrendű terápiás cél intervenciós kezeléssel, vagy ha ez nem lehetséges, fibrinolízissel helyreállítani a szívizomzat perfúzióját. NSTE-ACS-ben az invazív diagnosztikát és terápiát a kockázathoz kell igazítani. 3. ACS-ben kettős thrombocyta-gátló kezelést kell kezdeni acetil-szalicilsav (ASS) és clopidogrel kombinációjával, amit 12 hónapig kell folytatni. A nagy kockázatú ACS-betegek intervenciós kezelését glikoprotein IIb/IIIa gátlóval kell kiegészíteni. 4. A fibrinolízisnek mint másodikként választandó terápiás lehetőségnek akkor van jelentősége STEMI-ben, ha a primer intervenciós kezelést 90 percen belül nem lehet elvégezni. A tünetek kezdete után több mint 12 órával általában már értelmetlen a fibrinolitikus kezelés. 5. A koronarográfia a mértékadó vizsgálómódszer a coronaria-betegség diagnosztikájában. Ha az indikáció fennáll, utána azonnal következhet az intervenciós kezelés (ballonos tágítás, stent). 6. Az ACS-ben fellépő kardiogén sokk prognózisa rossz, s csak gyors intervenciós kezeléssel és lehetőleg teljes revaszkularizációval javítható.