Főbb tézisek: 1. Az EBV az elsődleges fertőzés után egy életen át megmarad a szervezetben, és a nyállal időszakosan kiválasztódik. Az iparilag fejlett országokban a népesség több mint felének elsődleges fertőzése 10 éves kor felett zajlik le, és a klasszikus mononucleosis infectiosa (MoI) mellett jellegtelen tüneteket (láz, hepatitis, thrombocytopenia) is előidézhet. A MoI-t más fertőző betegségektől, valamint hematológiai daganatos betegségektől kell elkülöníteni. 2. A rendelkezésre álló számos paraméter közül csak három szerológiai markernek van igazán nagy jelentősége az EBV-fertőzés rutindiagnosztikájában: az anti-VCA IgG, az anti-VCA IgM és az anti-EBNA-1 IgG ellenanyagoknak. Kiegészítő vizsgálatként informatív lehet az anti-VCA IgG aviditásának mérése. Az antitesttermelés egyéni különbségei miatt a klinikai adatokat is be kell vonni a leletek értékelésébe és a további kiegészítő vizsgálatok kijelölésébe. 3. Számos in vitro diagnosztikai teszt használható az EBV-fertőzés szerológiai kimutatására. A ma is mértékadó módszernek számító immunfluoreszcencia tesztet az elmúlt években kiszorították az újabb, automatizált vizsgálatok. Az immunblot vizsgálatok megerősítő tesztként való alkalmazása és értékelése nagy tapasztalatot igényel.