A tüdőrák vezető helyen szerepel a daganatos halálokok gyakorisági listáján az USA-ban, átlagos ötéves túlélési aránya 15%, fő kockázati tényezője a dohányzás. Kissejtes és nem kissejtes tüdő-carcinomákat különböztetnek meg. A diagnosztika szövettani vizsgálatból, a stádiumbesoroláshoz szükséges vizsgálatokból, valamint a beteg funkcionális állapotának felméréséből áll. A szövettani diagnózishoz köpetcitológia, thoracocentesis, az elérhető nyirokcsomók biopsziája, bronchoszkópia, transthoracalis tűbiopszia, videóval támogatott torakoszkópia vagy thoracotomia vehető igénybe. Az I-III.A stádiumú nem kissejtes carcinoma ellátásában a sebészi eltávolítást részesítik előnyben. Az előrehaladott nem kissejtes carcinoma kezelése radio-, kemo- és palliatív terápiát is magába foglalhat. A kemoterápia (esetleg sugárkezeléssel kombinálva) a kissejtes carcinoma kezelésének fő iránya. Egyetlen nagyobb szervezet sem javasolja a tüdőrák korai felismerését elősegítő szűrővizsgálatok bevezetését, jóllehet sok kutató és klinikus nagy érdeklődést mutat ez iránt. Az alapellátásban a dohányzásról való leszoktatás a prevenció fő eszköze.