A 2-es típusú cukorbetegség leggyakoribb kezelési formája az életmódbeli tanácsok mellett alkalmazott orális antidiabetikus kezelés. Előrehaladottabb stádiumban azonban előtérbe kerül az inzulin alkalmazásának szükségessége. E betegcsoportban az inzulinkezelés megkezdésének hazánkban is népszerű formája a megtartott orális kezelés mellett indított esti (bedtime) inzulin. E célra sokáig NPH-inzulint használtunk, de a hosszú hatástartamú inzulinanalógok piacra kerülésével a kezelési stratégia lassan átrendeződik.Mind a nemzetközi, mind a hazai forgalomban jelenleg két hosszú hatástartamú inzulinanalóg, a glargin (Lantus) és a detemir (Levemir) érhető el. A TTT-detemir (Treat-to-Target Trial comparing insulin detemir with NPH insulin) vizsgálat elve nagyon hasonlít a glarginnal korábban folytatott, 2003-ban publikált TTT-tanulmányéhoz: orális szerekkel kezelt, de jó anyagcsereegyensúlyt el nem érő betegek körében vizsgálta a hozzáadott detemir hatékonyságát, előnyét, biztonságosságát. A vizsgálat legfőbb eredménye, hogy orális antidiabetikummal kezelt, 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek körében, forszírozott dózistitrálással alkalmazott detemirrel vagy NPH-inzulinnal az esetek döntő többségében el lehet érni a megkívánt kezelési célértéket. Ezt a célt azonban a 12-20 óra hatástartamú, a keringésben az albuminhoz kötődő detemirrel úgy lehetett elérni, hogy a hypoglykaemia-események száma kisebb és a testsúlygyarapodás mérsékeltebb volt.