Az inhalatív béta-szimpatikomimetikumokat több mint 50 éve alkalmazzák asthmás betegek kezelésében. A simaizomrostok felszínén lévő receptorokhoz kötődve izomrelaxációt, illetve bronchodilatációt idéznek elő, ezáltal javítják a légutak átjárhatóságát és csökkentik a fulladást. Kezdetben a béta2-specifikus rövid hatású szimpatikomimetikumok (SABA) használata terjedt el: ezek hatása gyorsan jelentkezik, de legfeljebb 4 órán át tart. Főként a bronchokonstrikció okozta tünetek ad hoc enyhítésére alkalmazzák őket ("sürgősségi", "rohamoldó" szerek). Az elmúlt évtizedben jelentek meg a tartós hatású béta2-agonisták (LABA), amelyek hatástartama 12 óra, és rendszeres használatukkal megelőzhető a tünetek kialakulása. Időközben - az asthma gyulladásos természetének felismerése nyomán - a gyulladáscsökkentő hatású inhalatív kortikoszteroidok (ICS) váltak az asthma kontrollálásának alapgyógyszereivé, legalábbis epizodikusnál gyakrabban jelentkező tünetek esetén, és továbbra is megmaradt a SABA szerepe az ad hoc tünetenyhítésben. A tanulmány szerzői a Cochrane-könyvtár adatbázisának háromféle kritérium alapján végzett rendszeres átvizsgálásával kísérelték meg meghatározni a LABA helyét az asthma jelenlegi terápiájában. Az érvényes terápiás irányelvek tükrében vizsgálták a LABA hatásosságát és biztonságosságát, különösen ICSsel együtt vagy anélkül.