Sürgősségi szakorvosként évtizedekig a kórélettani folyamatok végső fázisát láttam, előrehaladott betegségeket szövődményekkel. Próbáltuk elhárítani az akut életveszélyes állapotokat, igyekeztünk felderíteni és korrigálni mindazokat az "elcsúszott" élettani folyamatokat, amelyek veszélyeztették a beteg életét. Családorvosként viszont jó esetben mára kezdetektől látom a kórfolyamatokat, amikor még nem okoznak panaszokat, de kellő odafigyeléssel, korai észlelésükkel és kezelésükkel lassíthatók, megállíthatók, vagy akár vissza is fordíthatók. A cél: a betegek életvitelével összehangoltan, személyre szabottan megelőzni, illetve korrigálni mindazokat az eltéréseket, amelyek gyakran mára huszonéves vagy harmincas pácienseknél is jelen vannak, és idővel súlyos betegségekhez, nem egyszer sürgősségi állapotokhoz vezethetnek.