A tanulmány célja, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2016. évi mikrocenzusra és a nemzetközi migrációs kiegészítő adatfelvételre alapozva megvizsgálja az 1990 óta kivándorolt és az egy évet meghaladó külföldi tartózkodás után 1991 és 2016 között hazatérő Magyarországon született magyar állampolgárok (1) társadalmi-demográfiai jellemzőit, a (2) hazatérés utáni belföldi mobilitásának alapvető jellemzőit. A tanulmány célul tűzte ki azt is, hogy (3) a szakirodalomra támaszkodva a hazatérésnek a válaszokban megjelölt okai alapján kísérletet tegyen egy tipológia megalkotására. A vis.szatérőket ennek alapján négy típusba soroltuk: kudarcos, tudás hasznosító, érzelmi kötődő és tervezett visszatérő. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy e típusok között jelentős átfedések vannak, amelyeket a következő vizsgálati szakaszban pontosítani fogunk. A hazatérőket a hazatérés utáni területi mozgásaik jellemzője szerint költözött-nem költözött csoportokba soroltuk. A hazatérés után a településhatárt átlépő költözők aránya a visszatérő 20 éves és idősebb népesség 18,4%-a volt. A költözések 90,2%-a a hazatérés után egy éven belül, de a fele már az első három hónapban megvalósult. Kereszttábla elemzéssel és logisztikus regresszió-analízissel vizsgáltuk, milyen demográfiai, társadalmi tényezők valószínűsítik a belföldi vándorlást a hazatérők körében. Vizsgálatunk arra is kitért, hogy mely tényezők hatnak a költözés időzítésére. E tényezők között a demográfiai jellemzőkön túl a visszatérés okai alapjánképzett tipológia és a külföldön töltött idő hossza is szerepel. A logisztikus regresszió eredményei azt mutatják, hogy a fiatalabb korcsoportokhoz tartozóknak és a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezőknek van a legnagyobb esélye arra, hogy a hazatérés után a költözők csoportjába kerüljenek.  Kulcsszavak: nemzetközi migráció, visszatérő migráció, visszatérő migráció típusai, logisztikus regresszió