Vízilabdázók leggyakoribb mozgásszervi sérüléseinek patofiziológiai háttere / Várnagy Anna [et al.]
Bibliogr.: p. 12. - Abstr. hun., eng.
In: Sportorvosi Szemle. - ISSN 0209-682X. - 2021. 62. évf. 1. sz., p. 6-12. : ill.
A vízilabda egy olyan komplex mozgásforma, mely egyedülállóan ötvözi az úszást, a dobást, illetve a taposást. Ebből adódóan a játékosoknak nem csak rendkívüli fizikai állóképességgel, de számos más készséggel is rendelkezniük kell, hogy elkerülhessék az esetleges sérüléseket. A direkt kontaktusból származó sérülések mellett a panaszok jelentős része túlhasználatból ("overuse") adódik, mivel a játék során végzett repetitív mozdulatok károsíthatják a mozgásszerveket. Az irodalmi adatok alapján a legsérülékenyebb ízület a vállízület, mely károsodhat mind a speciális - kiemelt fejjel történő - úszás, mind a szilárd alapot nélkülöző dobás, illetve a védekezés során. A vállfájdalom kialakulásának esélyét növeli a vállízület fiziológiástól eltérő rotációs mozgáspályája és az vállkörüli izmok erejének diszbalansza. A nagy erejű dobások nem csak a vállat, de a könyökízületet is igénybe veszik, fájdalmat, esetleg strukturális változásokat is előidézve. Az alsó végtag ízületeit elsősorban a taposás terheli meg, olyannyira, hogy a váll után a térd a második legpanaszosabb ízület a vízilabdázók között. A nem megfelelő taposási technika mellett a csípőízületi mozgások erejének és tartományának eltérései növelhetik a térdfájdalom esélyét. Cikkünkben a fent említett mozgásformákat, a legérintettebb testtájakat és ezek sérülési mechanizmusait tekintjük át, kitérve az adott sérülések rizikófaktoraira és megelőzési lehetőségeire is. Kulcsszavak: sérülés megelőzés, vízilabda, dobóváll, túlterheléses sérülések