A diffúz nagy B-sejtes lymphomák (DLBCL) érett B-sejtekből álló magas malignitású neoplasiák, amelyek klinikailag is sokszínű, heterogén csoportot alkotnak. A nagy B-sejtes lymphomák jelenlegi legfrissebb, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által kiadott 2016-os klasszifikációja (1. táblázat)1 is számos alcsoportot különít el. A szervspecifikus altípusok mellett vírusfertőzéssel, krónikus gyulladással asszociált, jellegzetes visszatérő genetikai eltérésekkel asszociált formák, tovább nem klasszifikálható átmeneti entitások vannak. A nagy B-sejtes lymphomák egy jelentős része azonban továbbra is az ún. tovább nem osztályozható csoportba (DLBCL, NOS - "not otherwise specified") tartozik. Ez a csoport az összes non-Hodgkinlymphoma (NHL) esetek 25-30%-át teszi ki, amellyel így az egyik leggyakoribb felnőttkori lymphoma típus, de fejlődő országok esetén ez az arány még ennél is magasabb lehet.1 Az utóbbi évek klinikai tanulmányaiban nem sikerült túlélésbeli előnyt kimutatni a standard kemoimmunoterápiás kezelések célzott terápiás szerekkel történő kiegészítésével, melynek hátterében a DLBCL heterogenitása, illetve a jelenlegi klasszifikációs rendszerek pontatlansága állhat. A legújabb molekuláris alapú, multiplatformos analíziseknek köszönhetően jelentős előrelépés történt a csoportosítás terén, amelyek részben a már futó, részben a jövőben induló klinikai vizsgálatok tervezésére is kihatnak, és amelyek segítségével közelebb kerülhetünk a célzott terápia megvalósításához, végső soron pedig az eddigieknél jóval magasabb gyógyulási arányhoz.  Kulcsszavak: lymphoma, DLBCL, molekuláris klasszifikáció, terápia