A colorectalis carcinoma (CRC) hazánkban és világszerte is jelentős népegészségügyi probléma, az öregedő populáció egyik leggyakoribb malignitása. A CRC-k molekuláris háttere összetett, ezért a folyamatosan bővülő precíziós terápiás arzenál és egyre szenzitívebb molekuláris diagnosztikai lehetőségek megjelenése és rutinba való integrálása időszerű. A mikroszatellita instabilitás (MSI) az immunterápia térnyerésének köszönhetően még fontosabbá vált. Prognosztikai jelentősége mellett jó prediktív markere az ún. immun checkpoint inhibitoroknak, melyek a CRC-k 10-15%-át kitevő MSI tumorokban sikeresnek bizonyultak. Az EGFR-útvonal gátlása régóta alkalmazott modalitás CRC-ben, de a rezisztenciamechanizmusok és a farmakogenomikai markerek még nem teljesen ismertek vagy bizonyítottak. Jelenlegi ajánlások szerint a RAS-mutációk, a BRAF-státusz és a tumor oldaliság a mérvadó anti-EGFR terápia esetén. Anti-VEGF terápia esetén rutinszerűen nem vizsgálunk rezisztenciagéneket. A "klasszikus" célpontok mellett újabbak is előkerültek: NTRK-inhibitorok, HER2-gátlás. A diagnosztikában megjelentek neminvazív szűrési módszerek is (például széklet DNS, Cologuard, metilált Septin9). Az ún. folyékony biopszia is elterjedőben van, mely különösen hasznos lehet a kezelésre adott válasz követésére és a recidíva korai felismerésére. Összeségében jelentős innovációk születtek az elmúlt években, de maradtak megoldatlan kérdések. Az intratumorális heterogenitás és a komplex tumorbiológia gyakran vezet a választott terápia sikertelenségéhez, ráadásul ezek diagnosztikus kihívást is jelentenek. Összefoglaló közleményünkben átfogó képet igyekszünk festeni a CRC-k jelenlegi célzott terápiájáról, azok klinikailag releváns molekuláris hátteréről és újabb lehetőségeiről.  Kulcsszavak: colorectalis carcinoma, célzott terápia, molekuláris diagnosztika