David Lynch a 'Radírfej' című alkotásával az emberi psziché legmélyebb, egzisztenciális rétegeiben kutatva találta meg, s hozta felszínre rejtett konstruktumjainak manifesztumát - állítása szerint a legspirituálisabb filmjét. A szürrealista filmművészet egyik ikonikus művészi munkájának elemzésében a pszichobiográfia, a pszichoanalízis és Szondi Lipót munkásságának hármasa által vezetve vizsgálom a trauma indukálta kényszersorsból való kitörés tényezőit a mű szimbolikáján keresztül. A kimutatott összefüggések David Lynch életművének más perspektívából való megközelítése mellett a kényszersors aspektusaiba való mélyebb bepillantáshoz is hozzájárulhatnak. Kulcsszavak: kényszersors, szublimáció, pszichobiográfia