Mára az oktatás minden szintjén általános elvárás lett a digitális médiumok és módszerek tanrendbe történő beolvasztása, de ezek bevezetése jellemzően komoly tervezést és előkészületet igényel. Egy hirtelen jött válsághelyzetben, mint amilyen a 2020. tavaszi járványhelyzet is volt, a digitális oktatás lassú kiépítésére értelemszerűen nincs lehetőség, így a jelenléti és a digitális környezetben végzett távolléti oktatás közötti különbségek egyik napról a másikra, szembeötlően kiütköznek. Jelen cikkben egy ilyen, gyors és komplett digitális oktatási váltás szubjektív benyomásait szeretnénk a Kollégákkal megosztani az orvosi élettan oktatásának példáján keresztül. Tapasztalatunk szerint az oktatás egyes klasszikus frontális elemei - mint pl. a tantermi előadás - szükség esetén elfogadható kompromisszumokkal ültethetőek át digitális felületre, a kiscsoportos, konzultatív és kísérletes elemek azonban jelentősen veszítenek hatékonyságukból, mely utóbbi részben oktatófüggő mértékű. A távolléti oktatás tapasztalatai újfent kihangsúlyozták, hogy a digitális oktatási technológiák célirányos fejlesztése és az oktatók oktatásmódszertani képzése elkerülhetetlen a kihívásokat hozó, új oktatási helyzetek színvonalas kezelése érdekében.  Kulcsszavak: távolléti oktatás, digitális tanrend, orvosi élettan, COVID-19