Bevezetés: Az izominvazív TCC kuratív terápiája lehet hólyagprezerváló kemoirradiáció, amely a maximális endoszkópos tumoreltávolítást követően, vagy az endoszkópos műtéttel kombinálva trimodális terápiaként történhet. A radikális hólyageltávolítás a másik út, amikor a daganatos hólyagot, a regionális nyirokcsomók kiterjesztett eltávolításával és legtöbbször bél felhasználásával történő vizeleteltereléssel kombináltan kell elvégezni. A szerzők az utóbbi a betegek számára nagy megterhelést jelentő beavatkozások alkalmával vizsgálták az előforduló gasztrointesztinális komplikációk lehetséges prediktorait, azok egymáshoz viszonyított, megbízhatóságát különös tekintettel a C-reaktív-proteinre. Anyag és módszer: A feldolgozott időszakban történt 254 radikális cystectomia közül 51 beteg került bevonásra a vizsgálatba. A beválasztás feltételei: Bricker- vagy Studer-hólyagképzés, medián laparotomia. A kizárási kritériumok a gyulladás, fertőzés, valamint a nem szteroid gyulladáscsökkentők és folyamatos antibiotikumszedés voltak. A részletes tájékoztatást követően a beleegyező betegeknek az operáció előtt, valamint operáció után az 1., 3., 6., 9., 14. napon a 3., 9. hónapban és évenként egészen az 5 éves túlélésig megtörtént a szérum CRP, WBC, TNFa, szolubilis TNFa-receptor I., IL-6, in vitro TNFa- és PGE2-szint meghatározása. Jelenleg a monitorozott összes paraméter közül a CRP- és WBC-szint változását vizsgáltuk és hasonlítottuk össze a nonszeptikus, szeptikus és anasztomózis-elégtelen - leakage - (AL) csoportok esetében, mint a szövődmény kialakulásának lehetséges és biztonságos prediktorát. Eredmények: A vizsgálatba bevont betegek esetében 5 betegnél vékonybélvarrat-elégtelenség fordult elő. Az említett eltérések kialakulásának mediánja a posztoperatív 15. napra esett. A CRP-szint emelkedése minden esetben megbízhatóan jelezte a nemkívánatos eseményt, szinkronban a hat ugyancsak vizsgált és szignifikánsnak bizonyult szérum paraméter a WBC, TNFa, szolubilis TNFa-receptor I., IL-6, in vitro TNFa és PGE2 szintjének változásával. A szérum CRP-szintek mindhárom csoportban párhuzamosan változtak a post op. 12-13. napig, ahol az anasztomózis-elégtelen csoport CRP-je szignifikánsan a másik két csoport fölé emelkedett. Következtetés: A CRP változásának monitorizálása, akár önmagában is képes lehet az anasztomózis-elégtelenség, vagy a beteg sorsát markánsan befolyásolni képes szövődmények előre jelzésére. Egyszerű, a hétköznapokban rutinszerűen alkalmazható vizsgálat, amely által csökkenthető a szövődmények súlyossága, a hospitalizáció, valamint a mortalitás. A CRC-műtétek szövődményeit vizsgáló tanulmányok alapján a CRP a posztoperatív szeptikus események megfelelő markere, sőt az anasztomózis-elégtelenség prediktorának is tekinthető.  Kulcsszavak: IL-6, TNFa, szolubilis TNFa-receptor I., anasztomózis leakage, húgyhólyagdaganat