A fájdalom az egyik leggyakoribb tünet, amellyel a páciensek az egészségügyi alapellátást felkeresik. Ugyan napjainkban a fájdalomcsillapítók egész tárháza áll az orvosok rendelkezésére, mégis sok esetben kihívást jelent a megfelelő terápia kiválasztása. Ennek oka a fájdalom komplex patomechanizmusa, illetve a betegek szubjektív fájdalomérzete. Az elmúlt évtizedekben a terápia főleg a klasszikus nem-szteroid gyulladás-csökkentők (NSAID), paracetamol és opioidok használatára korlátozódott. A mellékhatások és a fent említett szerekre jellemző ún. tető-effektus miatt nyilvánvaló vált, hogy a megfelelő fájdalom-management jövője a hatóanyagok kombinálásában rejlik, ami lehetővé teszi az egyénre szabott terápiát is. Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization - WHO) már 1986-tól a fájdalomcsillapítási lépcső követését szorgalmazza, amelyben a klasszikus fájdalomcsillapítók kombinálását ajánlja, szükség esetén adjuváns szerek (antipszichotikumok, antidepresszánsok, izomrelaxánsok, lokális analgetikumok) kiegészítésével. Napjainkban ezen irányvonal mentén a legkorszerűbb irányelvek a multimodális fájdalomcsillapítást követik. De mit is értünk ezalatt? A multimodális fájdalom-management lényege, hogy különböző támadáspontú hatóanyagokat kombinálunk annak érdekében, hogy csökkentsük a klasszikus fájdalomcsillapítók mellékhatásait a hatékonyság megtartása, vagy akár növelése mellett is.