Már a 2000-es évek elejétől jelentősen javult a Hodgkin-lymphomás betegek teljes és betegségmentes túlélése, köszönhetően az ABVD- (adriamicin, bleomicin, vinblasztin, dakarbazin) polikemoterápia elterjedésének és a modern sugárkezelésnek. Az utóbbi években további diagnosztikus és terápiás változásoknak lehettünk tanúi, melyek a betegek túlélését tovább javítják. A legutóbbi évtizedben észlelt javulásban jelentős szerepe van a diagnosztikai fejlődésnek, így a ma már rutinszerűen, a kezelés során ismételten alkalmazott 18FDG-PET/CT vizsgálatnak, az ezen alapuló válaszadaptált kezelés(ek)nek. Az ABVD-kezelés uralkodó szerepe az első vonalbeli terápiában még mindig egyértelmű, de nagyobb rizikójú betegeknél már célzott kezelésként az anti-CD30 monoklonális antitest (a brentuximabvedotin) és az AVD (adriamicin, vinblasztin, dakarbazin) kombinációja is elérhető. A nagy rizikójú, relabáló/ refrakter betegek meggyógyításában az autológ haemopoeticus őssejtek transzplantációjának szerepe változatlanul egyértelmű, az ezt megelőző 'salvage' kezelésekben viszont már helye lehet/van az új, célzott innovatív szereknek (brentuximab-vedotin, pembrolizumab) is. Az új terápiás lehetőségek új mellékhatásokkal is járnak, amire e betegek ellátása során fel kell készülni. Összefoglalónkban ezen új diagnosztikus és terápiás megközelítéseket mutatjuk be, saját gyakorlatunk és tapasztalataink alapján.  Kulcsszavak: Hodgkin-lymphoma, 18FDG-PET/CT, kezelés