A mai ember életében mind az idő, mind az esztétika kiemelten fontos szerepet játszik. A pácienseknek fontos, hogy a fogászati kezelések minél rövidebb idő alatt hatékonyan megtörténjenek. Nagy előnyt jelent a páciensek számára, ha minél korábbi életkorban fedezzük fel az esetleges súlyos szkeletális eltéréseket, mert így nagyobb az esélye, hogy konzervatív módon, rövidebb aktív kezelési idővel megoldhatjuk a problémákat. A felnőttkorban megkezdett fogszabályozó kezelések nehézségei közé tartozik, hogy a súlyosabb vagy öröklött szkeletális rendellenességek konzervatív orthodontiai módszerekkel nem oldhatók meg tökéletesen. Gyakran előtérbe kerülnek az extractióval és sebészi beavatkozással kombinált kezelések. A kezelés időtartama hosszabbá válhat, mivel az életkor előrehaladtával a szövetek alacsonyabb turnoverje miatt csökken a csontátépülés sebessége. Már a 1890-es években nagy érdeklődéssel kutatták, hogy hogyan csökkenthető a kezelés ideje, és az évek során számos új technikát fejlesztettek ki. A fogelmozdulás molekuláris mechanizmusainak megértése és további kutatása elengedhetetlen feltétele annak, hogy minél effektívebb terápiákat találjanak fel.