Az elmúlt közel 2 évben a COVID-19-pandémia és a kapcsolódó járványügyi intézkedések alapvetően megváltoztatták a bakteriális fertőzések előfordulását. Számos felső légúti fertőző megbetegedés gyakorisága, vélhetően a maszkhasználat és a távolságtartás miatt, átmenetileg csökkent, de a járványügyi intézkedések elhagyásával ismét emelkedik, aminek jelei már mutatkoznak a betegforgalomban. A fül-orr-gégészeti fertőzések az emberiség leggyakoribb infekciói közé tartoznak, így a gyógyításukra alkalmazott antibiotikumok használata is kiemelkedő. Ismert alapvetés azonban, hogy a felső légúti infekciók jelentős hányadát vírusok okozzák, így gyógyításukra az antibakteriális terápia hatástalan, ugyanakkor káros következményekkel járhat. Elsősorban a légúti kórokozók antibiotikumokkal szembeni rezisztenciáját növeli, valamint az esetleges szövődmények és mellékhatások révén a betegek életminőségét is rontja. A leggyakoribb mellékhatások közé tartoznak az antibakteriális kezelés okozta gasztrointesztinális kórállapotok (emésztési zavarok, hasmenés, Clostridium difficile okozta fertőzés). Ezeknek a kezelésére vagy kialakulásának megelőzésére egyre inkább előtérbe kerülnek a vény nélkül kapható probiotikumok, de robbanásszerű elterjedésüket ma még a hatásosságukat igazoló kevés tudományos bizonyíték indokolja, illetve nehéz egyértelmű javaslatokat adni betegeinknek a készítmények közötti választásra. A COVID-19-pandémia kapcsán, különösen az első és második hullám idején, evidenciák hiányában, de betegeink gyógyulását remélve, elterjedt egyes antibiotikumok rutinszerű alkalmazása, ami nagy valószínűséggel tovább erősíti az elmúlt évtizedek kedvezőtlen változásait a baktériumok rezisztenciaviszonyaiban, ezért még körültekintőbben kell kialakítanunk terápiás gyakorlatunkat. A legfontosabb az antibiotikus kezelés indikációjának mérlegelése, amelyhez ismernünk kell az adott kórképeket leggyakrabban kialakító kórokozókat, az aktuális rezisztenciaviszonyaikat, illetve a fül-orr-gégészetben használatos antibiotikumok jellemzőit.