A neuropathiás fájdalom (NF) a krónikus, másodlagos fájdalomszindrómák közé tartozik. A fájdalom a szomatoszenzoros idegrendszer kóros elváltozása vagy betegsége következtében jön létre. Gyakori állapot, a népesség 7-8%-át érinti. Megkülönböztetünk perifériás és centrális NF-at. A perifériás NF-ak közé soroljuk az arcidegzsábát, a posztherpeszes neuralgiát, a traumás idegsérülés következtében létrejövő NF-at, a fájdalmas polyneuropathiákat (pl. diabéteszes NF) és a radiculopathiákat. A központi idegrendszer érzőrendszerének zavara következtében létrejövő centrális NF-hoz tartozik a gerincvelő- vagy agysérüléshez köthető NF, a stroke miatti vagy a sclerosis multiplexhez társuló NF. Valamennyi NF jellegű fájdalomnak jellegzetes tünetei vannak: égő fájdalom, zsibbadás, allodynia. A centrális NF kezelésében bizonyítottan hatékony gyógyszeres terápiák állnak rendelkezésre: triciklusos antidepresszánsok (TCA), szerotonin-noradrenalin visszavételt gátló antidepresszánsok (Serotonin and norepinephrine reuptake inhibitors, SNRIs), és az antiepileptikumok közül a kalciumion-csatornákon keresztül ható gabapentinoidok (gabapentin, pregabalin). A hosszú távú gyógyszeres kezelés kiegészítése javasolt fizioterápiával és/vagy pszicho­terápiával. Farmakorezisztens esetekben neuromodulációs (perifériás vagy centrális, nem invazív vagy invazív) eljárások javasolhatóak. A centrális NF kezelése kihívást jelent. A betegek ellátásában, gondozásában multidiszciplináris megközelítésre és multimodális terápiákra van szükség.  Kulcsszavak: centrális neuropathiás fájdalom; gyógyszeres terápia; nem gyógyszeres kezelés