Az osteoporosis a modern társadalmakban nagyon gyakori, szövődményei miatt sok kárt okozó és költséges betegség, amely az élettartam növekedésével egyre gyakoribbá válik. Ellátása eddig sem tartott lépést az igényekkel, és ennek az árát a kistraumás-csonttörések növekvő számával fizette meg a társadalom. Sajnos, az utóbbi évtizedben további kedvezőtlen fejlemények járultak e helyzet elégtelenségéhez, mint pl. a ritka mellékhatások miatt indokolatlanul csökkenő betegszám, a törési kockázatuk ellenére a korábbinál is kisebb számban kezelt betegek, a már törést szenvedett betegek riasztóan kis hányadának kezelése, valamint a másodlagos osteoporosisok felismerése más népbetegségekben szenvedőknél. Az ilyen módon, nagy hiányosságokkal jellemzett osteoporosis ellátást a pandémia miatt szükségszerűen bevezetett korlátozások még tovább rontották, mert az elmaradt orvos-beteg találkozások elmaradt diagnózisokkal, illetve a már folyó kezelések gyakori félbeszakadásával jártak. Emiatt a progresszív csontritkulásban tovább romlik a csontok állapota, ami várhatóan növeli a kistraumás-törések számát. Kulcsszavak: osteoporosis, csontritkulás, csonttörés, pandémia