A diabéteszes neuropathia a cukorbetegség leggyakoribb, viszont nagymértékben aluldiagnosztizált és alulkezelt szövődménye. Ennek oka a szerteágazó tünetek vizsgálatához szükséges módszerek és eszközök hiánya, alkalmazásuk időigényessége, másrészt a diagnózis komplexitása és az ehhez szükséges egységes kritériumrendszer hiánya. A kórkép határterületi jellege miatt sokszor nem egyértelmű, hogy a diagnózis felállítását, a kezelés koordinációját az alapellátásban a háziorvos vagy a járóbeteg-szakellátásban a diabetológus, esetleg a neurológus végezze-e. Kérdéses a neuropathiacentrumok kompetenciája, a betegellátásban betöltött szerepe is. A megfelelő diagnosztikus és terápiás algoritmusok alkalmazásával a betegutak egyszerűsödnek, a kezelés hatásossága optimalizálódik, amely a szövődmények progressziójának megelőzését, a betegek életminőségének javulását eredményezi.