Tanulmányunk a magyarországi preindusztriális termékenység szintjét és a termékenységi átmenet sajátosságait kutatja egy dél-alföldi római katolikus német közösségben. A termékenység változásának mikroelemzése az elmúlt évek hazai kutatási programjába illeszkedik: anyakönyvekre épülő családrekonstitúciós adatbázis elemzése segítségével teszünk kísérletet a magyarországi termékenységi átmenet időzítésének és részleteinek megismerésére, megértésére. Az anyakönyvi adatok összekapcsolását - akárcsak más németlakta település esetén - ez esetben is helytörténészek végezték, összeállítva a falu genealógiai táblázatait. Mindez nagymértékben megkönnyítette munkánkat, kész családrekonstitúciós anyaggal dolgozhattunk, amely ugyan sok ponton korrekcióra, javításra szorult, mégis jelentős időmegtakarítással járt. Dolgozatunkban először a hagyományos forráskritikai vizsgálatokat végeztük el, majd kiszámoltuk a termékenységgel kapcsolatos arányszámokat. Végül a gyermekvállalás változásait részleteiben, eseménytörténeti modellek alkalmazásával elemeztük, majd a házas, legalább egy gyermeket már szült nők reprodukciós élettörténetét vizsgáltuk, további gyermekvállalásuk valószínűségét, annak meghatározó tényezőit igyekeztünk feltárni. A településre vonatkozó makro termékenységi mutatók (születésszámok, általános és teljes házas termékenységi arányszámok, korspecifikus házas termékenységi arányszámok) szerint a termékenységcsökkenés már az 1880-as évektől elindult a településen, majd a gyermekvállalás az első világháborús mélypont után egy a korábbihoz képest jóval alacsonyabb szintre kerülve a kétgyermekes családmodell felé mozdult el. A két háború közötti korszakban már jól kivehető a magasabb női életkorokban a születésszabályozás. A csecsemő- és gyermekhalandóság erősen befolyásolta a gyermekvállalást, különösen a magasabb paritások esetében, hiszen a legfontosabb szempont a család demográfiai reprodukciójának a biztosítása volt, megfelelő számú, a felnőttkorig túlélő gyermek születése által. A termékenységi átmenet lefolyása lényegében hasonló a Buda környékén és a Nyugat-Dunántúlon tapasztaltakhoz, ugyanakkor más német falvakhoz (pl. Zsámbék) viszonyítva a termékenység premodern szintje alacsonyabb és a csökkenés is korábban kezdődik. Ugyanakkor a gyökeres fordulatot itt is az első világháború hozza, az új termékenységi magatartás teljesen csak a háború után formálódik ki.  Kulcsszavak: történeti demográfia, demográfiai átmenet, termékenységi átmenet, német genealógia, eseménytörténeti elemzés