Metforminterápia napjainkban - kardiovaszkuláris szempontok / Gerő László
Bibliogr.: p. 12. - Abstr. hun., eng.
In: Metabolizmus. - ISSN 1589-7311. - 2021. 19. évf. 2. ksz., p. 8-12. : ill.
2-es típusú cukorbetegségben a kardiovaszkuláris (makrovaszkuláris) szövődmények kialakulásának kockázata szignifikánsan nagyobb, mint a nem diabéteszes személyekben. A UKDPS tanulmány volt az első klinikai vizsgálat, amelyben sikerült szignifikánsan csökkenteni a makrovaszkuláris szövődmények kialakulását: a metforminkezelési ágon a diabétesszel kapcsolatos szövődmények, a diabétesszel összefüggő halálozás, az összhalálozás és a szívinfarktus relatív kockázata 32, 42, 36 és 39%-kal csökkent. Ezeket az eredményeket az első 10 éves kezelés során érték el, de a kedvező változások a második 10 éves követés végén is fennálltak, bár akkor már mind a metforminkezelés, mind az alacsonyabb HbA1c-szint megszűnt. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a metformin valamilyen sajátos érvédő hatással rendelkezik, amely - legalábbis részben - független a glükózkontrolltól. Mindennek köszönhetően a metformint a 2-es típusú cukorbetegség első számú gyógyszerének választották, és ez a javaslat 15 éve érvényben van. Az utóbbi években olyan új antidiabetikus gyógyszerek kerültek forgalomba, amelyek a metforminhoz hasonló kardiovaszkuláris védőhatással rendelkeznek. Így felmerült, hogy az új gyógyszerek átvehetnék az "elsővonalbeli gyógyszer" pozícióját a 2-es típusú diabetes terápiájában. A jelen kézirat bizonyítékokat próbál szolgáltatni a metformin előnyeire, javasolván, hogy továbbra is ez maradjon az elsővonalbeli szer a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében. Ugyanakkor lehetőség van arra is, hogy súlyos kardiovaszkuláris állapot esetén primer kombinációban együtt adjuk a metformint akár SGLT2-gátlóval, akár glp-1-receptor-agonistával, és így fokozott kardiovaszkuláris védelmet biztosítsunk. Kulcsszavak: 2-es típusú diabétesz, kardiovaszkuláris betegségek, metformin, SGLT2-gátlók, GLP-1-receptor-agonisták