A korábbi nagy epidemiológiai tanulmányok azt mutatták, hogy az összkoleszterin- és az LDL-C-szint emelkedése jelentősen növeli a kardiovaszkuláris betegségek rizikóját. A statinnal végzett multicentrikus, prospektív vizsgálatok azt mutatták, hogy az LDL-csökkentés szignifikánsan és jelentősen képes javítani a klinikai kimenetelt. A plakkregressziós vizsgálatok arra hívták fel a figyelmet, hogy ha a kiindulási LDL-C-szintet több mint 50%-kal csökkentjük, és az abszolút LDL-érték kisebb, mint 2 mmol/l, akkor nemcsak az ateroszklerózis progressziója gátlódik, hanem plakkregresszió jön létre. A nagyon nagy rizikókategóriába tartozó betegeknél rövid távon is nagy az esélye annak, hogy akut koronáriaesemény fejlődjön ki, ezért ezen egyéneknél nem elég az ateroszklerózis progressziójának gátlása, hanem plakkregresszióra van szükség. Ezért Grundy professzor és munkatársai ebben a rizikókategóriában 1,8 mmol/l alatti célértéket határoztak meg. Ezt a nagyon nagy rizikókategóriát később a 2016-os esc/eas ajánlás is átvette, és ebben a kategóriában 1,8 mmol/l-es LDL-célérték elérését, vagy a kiindulási LDL 50%-os csökkenését javasolta. A későbbi nagy multicentrikus, prospektív, randomizált, kettős vak vizsgálatok és a Cholesterol Treatment Trialists' (CTT) Collaboration metaanalízise azt mutatta, hogy ha az LDL 1,8 mmol/l alatt van, akkor még nagyobb a klinikai haszon. Ezért a The Improved Reduction Of Outcomes: Vytorin Efficacy International Trial (IMPROVE-IT), A Further Cardiovascular Outcomes Research With PCSK9 Inhibition In Subjects With Elevated Risk (FOURIER), Az ODYSSEY-OUTCOMES és a CTT Collaboration tanulmányok eredményeit figyelembe véve a 2019-es ESC/EAS ajánlás a nagyon nagy rizikókategóriában ?1,4 mmol/l LDL-célértéket, és a kiindulási LDL legalább 50%-os csökkentését javasolja. A nagy rizikókategóriában ?1,8 mmol/l és a kiindulási LDL 50%-os csökkentését, a közepes rizikókategóriában ?2,6 mmol/l-es, míg az alacsony rizikókategóriában <3 mmol/l-es LDL-célértéket javasol. Az idős betegek adatait elemző nagy metaanalízis azt igazolta, hogy az ateroszklerotikus, kardiovaszkuláris betegségben szenvedő időseknél ugyanaz a statinterápia javasolt, mint a fiataloknál. A 75 évnél fiatalabb egyéneknél a statinterápia a primer prevencióban a rizikókategóriától függően javasolt. A 75 évnél idősebb, nagy vagy nagyon nagy kardiovaszkuláris rizikócsoportba tartozó egyéneknél a statinterápia primer prevencióban megfontolandó. Ilyen esetben kis dózisú statinkezeléssel kell kezdeni, ha beszűkült vesefunkció vagy gyógyszer-interakció lehetősége merül fel. A lipoprotein (a) - Lp(a) - szintje és a koronáriabetegségek között szoros összefüggés igazolódott. Ezért a magas Lp(a)-szintű egyéneket úgy kell tekinteni, mintha familiáris hypercholesterinaemia heterozigóta formájába tartoznának. A triglicerid-csökkentés szempontjából a REDUCE-IT-vizsgálat arra hívta fel a figyelmet, hogy az eicosapent ethyl adása mellett mind a primer, mind a szekunder klinikai végpontok szignifikánsan csökkentek. Ezért a nagy vagy nagyon nagy kardiovaszkuláris rizikójú betegeknél, ha a statinkezelés ellenére a triglicerid 1,5-5,6 mmol/l között van, az omega-3 zsírsav és statinkezelés kombinációjának a mérlegelését javasolja. A szerző felhívja a figyelmet az IMPROVE-IT és az ODYSSEY-OUTCOMES tanulmány diabéteszes alcsoportjainak elemzéseire, amelyek alátámasztják azt, hogy a diabéteszes betegeknél az LDL-csökkenés még jelentősebb kardiovaszkuláris haszonnal járhat. Ezért ezen betegcsoportokban a korábban meghatározott célértékeket módosították, és alacsonyabb értéket javasolnak.  Kulcsszavak: LDL-célérték, statin, IMPROVE-IT, FOURIER, ODYSSEY-OUTCOME tanulmányok, REDUCE-IT-vizsgálat, omega-3 zsírsav, fibrátszármazékok, PCSK9-gátló