A kardiovaszkuláris betegségek két legfontosabb és legtöbb beteget érintő rizikófaktora a hipertónia és a hypercholesterinaemia. A WHO 2015 évi statisztikai adatai szerint minden második hipertóniás beteg egyidejűleg hypercholesterinaemias is, illetve a hypercholesterinaemiások között a hipertóniások aránya több mint 60%. Ezen túlmenően hasonló metabolikus folyamatok és patogenetikai mechanizmusok is összekötik őket. Az utóbbi időben tett megfigyelések és kutatások alapján merült fel, hogy hypercholesterinaemia önmagában a hipertónia kialakulásának rizikófaktora. Az összekötő kapocs a renin-angiotenzin rendszer. A magas koleszterinszint fokozza az angiotenzin II 1 típusú (AT1) receptorgének aktivitását az mRNS stabilitásának emelésével, amit az angiotenzin II érfali AT1 receptorainak szerkezeti overexpressziója követ. A magas LDL-koleszterin-szint vazokonstrikciót, Na-retenciót és proaterogén választ vált ki, amelyeken keresztül a hipertónia kialakulásában oki szerepet kap. Epidemiológiai megfigyelések alapján hypercholesterinaemiában 11%-kal magasabb a hipertónia kialakulásának valószínűsége (OR: 1,11; 95% CI: 1,01-1,22; p<0,001). Egy mendeli randomizációs vizsgálat közel 440 ezer fős populáció 65 éves követésével azt igazolta, hogy a szisztolés vérnyomás 10 hgmm-es és az LDL-koleszterin 1 mmol/l-es genetikai okú alacsonyabb volta a nagy koronáriaesemények gyakoriságát 78%-kal, a kardiovaszkuláris halálozásét 68%-kal csökkenti. A fentiek azt sugallják, hogy a korán elkezdett vérnyomáscsökkentő (RAS-gátló) és koleszterincsökkentő (statin) tartós szedésével jelentős kardiovaszkuláris kockázatcsökkenést tudunk elérni, amelynek gyakorlati hatékonyságát a jobb betegadherencia révén a fix kombinációs adás lehetősége fokozni fogja.  Kulcsszavak: hipertónia, hypercholesterinaemia, rizikófaktor, RAS-gátló, statin  Az Egis Gyógyszergyáe Zrt. támogatásával.