A kutatás arra a kérdésre keresi a választ, hogy a fotoszenzitivizáló diuretikumok növelik-e a bazálsejtes karcinoma (BCC), laphámrák (SCC) és a melanoma malignum (MM) előfordulását. Az epidemiológiai vizsgálat a BCC, az SCC és az MM eseteit gyűjtötte össze a dán nemzeti rákregiszter 1989-2003 közötti időszakának adataiból, és előfordulásuk arányát hasonlította össze a dán civil regiszterből nyert, korra és nemre megegyező összetételű kontroll csoportokéval a diuretikumok vonatkozásában. A vizsgálat megnövekedett rizikót talált az SCC (IRR [incidence rate ratio, előfordulási arány]: 1,79 [95% CI: 1,45-2,21]) és az MM (IRR: 1,43 [95% CI: 1,09-1,88]) tekintetében kombinált amilorid- és hidroklorotiazid- (HCT-) terápiával összefüggésben. Szintén megnövekedett rizikó volt kimutatható indapamidterápiával az MM vonatkozásában (IRR: 3,30 [95% CI: 1,34-8,10]). A BCC-t illetően igen kicsi rizikónövekedés volt tapasztalható. A közlemény célja éppen az, hogy a betegek figyelmét fel kell hívni a bőrdaganatok megjelenésére, rendszeres önkontroll javasolt. A mellékhatások előfordulása összefüggésben van az alkalmazott diuretikumok dózisával és az alkalmazás időtartamával. A HCT-kezelés általában alkalmazott dózisa alacsony, mivel a HCT kis dózisban is kedvezően csökkenti a kardiovaszkuláris eseményeket, beleértve a mortalitást is, és kevés mellékhatást okoz. A klinikai gyakorlatot nem fogja megváltoztatni a tény, hogy bizonyos diuretikumok esetében a bőrrák előfordulása emelkedik, hiszen a diuretikumok kardiovaszkuláris előnyei bizonyítottak a vérnyomáscsökkentő kezelésben. Ez különösen igaz az ARB + HCT kombinációra, amely az egyik leggyakrabban alkalmazott vérnyomáscsökkentő kezelés, bizonyított kardiovaszkuláris előnyökkel.  Kulcsszavak: diuretikumok, fotoszenzibilizáló reakció, bőrrák, epidemiológia, rizikó  A Sandoz Hungária Kft. támogatásával.