A szerző a nemzeti szívinfarktus regiszter adataira hivatkozva megállapítja, hogy a szívinfarktus miatt kezelt betegek akut ellátásának rendszere jelentősen javította a szívinfarktusos betegek korai prognózisát, de a szekunder prevenció hiányosságai miatt a betegek 1 éves halálozásának aránya kedvezőtlen. Jelenleg a szekunder prevenció fogalmába tartozó tevékenységek/beavatkozások közül csak a túlélést igazoltan kedvezően befolyásoló gyógyszeres kezelésre vonatkozóan vannak adatok. A szerző jelen összeállításban 32 057 infarktus miatt kezelt beteg kórházi elbocsájtásakor javasolt gyógyszerek közül a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert (RAAS) -gátló gyógyszeres kezelés gyakoriságát vizsgálja és hasonlítja nemzetközi adatokhoz. Magyarországon a kórházi távozáskor a betegek 84,4%-a RAAS-gátló-kezelésben részesült és ezen betegcsoport 93,3%-a angiotenzinkonvertálóenzim-gátló típusú gyógyszert kapott. Nemzetközi összehasonlításban ez az arány hasonló a Swedeheart regiszter által közölt értékhez (84,6%). A RAAS-gátló-kezelés mindkét típusú infarktus esetén, Magyarországon és Svédországban nagyobb arányban kerül alkalmazásra, mint Észtországban (78%), illetve Norvégiában (61%). A magyar és a svéd gyakorlat megfelel a nemzetközi ajánlásnak.  Kulcsszavak: szívinfarktus, szekunder prevenció, renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer működését gátló gyógyszerek, infarktusregiszter