Célkitűzés: Az aphakia korrekciójára használt különböző műtéti módszerek eredményeinek ismertetése a szerző elmúlt 10 évben végzett ilyen irányú műtéteinek áttekintésével. Módszerek: A 2009. január 1. és 2019. december 31. közötti időszakból a szerző által operált összes "aphakia", "luxatio lentis", "subluxatio lentis", "luxatio pseudophacos" vagy "subluxatio pseudophacos" diagnózis miatt operált betegek adatait kigyűjtöttük a MedSolution-rendszerből. A pre- és posztoperatív távoli nyers és korrigált visus, a betegek egyéb szemészeti eltérései, a korábbi és a műlencse-beültetést követő műtétekkel, a komplikációk retrospektív feldolgozását végeztük. Eredmények: A fenti okok miatt a vizsgált időszakban 38 beteg (14 nő, 24 férfi) 45 szemén történt műtét. 33 esetben retropupilláris íriszcliplencse beültetésével korrigáltuk az aphakiát, 7 esetben bevarrt PCL-, egy esetben ACL-beültetés történt, négy esetben a tokmaradványra vissza lehetett helyezni a luxált műlencsét. A távoli korrigált látóélesség átlaga 0,402-ről 0,492-re javult (p=0,0149), a nyers visus átlaga pedig 0,06-ról 0,37-re (p<0,001). Minél több műtét történt korábban egy szemen, a látásjavulás mértéke annál kisebb volt (R2=0,282, p<0,001). Többszörös logisztikus regresszió alapján a korábbi műtétek száma szignifikánsan hozzájárult a visusműtétet követő alakulásához (p=0,017), míg a beültetett műlencse típusa nem befolyásolta azt (p=0,639). Következtetések: Az alkalmazott technikákkal az esetek többségében (75,6%) sikerült a betegek számára 0,3 vagy annál jobb látóélességet biztosítani annak ellenére, hogy az anyagban nagyszámú komplex ellátást igénylő eset szerepelt. A műtétek kimenetele, a tapasztalt komplikációk aránya és jellege hasonló a nemzetközi tanulmányokban leírtakhoz. Kulcsszavak: aphakia-korrekció, retrospektív vizsgálat