Az ellenőrzőpont-gátlók onkológiai indikációi gyorsan gyarapodnak, azonban az eredmények továbbra is nagy eltéréseket mutatnak a különböző daganattípusok között. A DNS bázispárosodási hibáinak javításában (mismatch repair) bekövetkező károsodáson kívül nincsen egyéb megbízható vizsgálómódszer a tumorkezelés iránti érzékenységének meghatározására. A rákos sejteken kívüli tényezők feltárásával a kutatók rájöttek, hogy az ellenőrzőpont-gátlók hatékonyságát számos változó tényező szabályozhatja a szervezeten belül, beleértve a tumoros mikrokörnyezetet és a bélmikrobiomot. A bélmikrobiom az immunvédelem egyik elsődleges szerveként működik, és jól megalapozott helyi és szisztémás hatása van a szervezet immunrendszerére. A legutóbbi vizsgálatok arra utalnak, hogy a bélmikrobiom a tumoros mikrokörnyezetre is hatással van. Jelen áttekintő közlemény a tumoros mikrokörnyezet és a bélmikrobiom alapvetéseit, valamint azok ellenőrzőpontgátló-kezelésre adott válaszát tárgyalja. Áttekinti továbbá ezen három témakörrel kapcsolatos legújabb kutatásokat, valamint azt is, hogy hogyan alkalmazhatóak az ellenőrzőpont-gátlók prosztatarákban. Ezen nagy jelentőségű kóros folyamat hangsúlyozása révén reméljük, hogy betekintést nyújthatunk az ellenőrzőpontgátló-kezelésre adott, egyéni válaszok között mutatkozó különbségek lehetséges hátterébe, és hogy áttekinthetjük a jó terápiás válasz betegek közötti átvitelének lehetséges módszerét, valamint hogy felvetődhet az ellenőrzőpont-gátlók használatának prosztatarákban való kiterjesztésének módja is.