A legújabb pszichiátriai klasszifikációs rendszerek a hosszas előkészítés és a széleskörű konszenzus ellenére sem adnak választ a modern pszichiátria alapvető dilemmáira. A kategorikus megközelítések ugyanis függetlenek a háttérben álló neurobiológiai és genetikai tényezőktől és nem tudják integrálni a korszerű kutatások eredményeit, ez pedig az idegtudományok fejlődésének komoly gátját jelenti. Napjaink idegtudományi kutatásai forradalmian új módszerekkel és eszközökkel, hatalmas adatbázisok elemzésével egyre több információt szolgáltatnak a központi idegrendszer normális és diszfunkcionális működéséről. Óriási kihívást jelent ezeknek az új eredményeknek az értelmezése, így egyre nagyobb szükség van a mentális zavarok komplexitásának és kialakulásuk pontosabb mechanizmusának megértését elősegítő elméleti modellek kidolgozására. Írásomban összefoglalom a mentális zavarok tünettani heterogenitásával és etiológiai hátterével kapcsolatos korszerű kutatási módszereket, és új transzdiagnosztikus vizsgálatok eredményeinek bemutatásával illusztrálom az ezek integrálása érdekében kidolgozott Research Domain Criteria (RDoC) rendszer alkalmazásának lehetőségeit. Az RDoC szempontrendszere segítséget nyújt az idegtudományi kutatások eredményeinek komplex értelmezésében és ez megkönnyíti a genotípusok és (endo)fenotípusok eltéréseinek felderítését, valamint a mentális zavarok kialakulásért felelős patofiziológiai mechanizmusok és fejlődési eltérések pontosabb megismerését. Ez a komplex megközelítés nemcsak a pszichiátriai nozológia megújításában, de új prevenciós és terápiás célpontok azonosításában is komoly előrelépést jelenthet. Kulcsszavak: etiológia, pszichiátriai nozológia, transzdiagnosztikus kutatások, RDoC rendszer