A kiégés (burnout) definíció szerint egy foglalkozással összefüggő szindróma, amely fizikai és emocionális kimerültséggel, cinizmussal/deperszonalizációval, a szakmai teljesítmény csökkenésével jellemezhető. Több, az onkológiai szakmára jellemző kockázati tényező összefüggésben áll az emelkedett fogékonysággal, ami a kiégés kialakulásához vezet. Az onkológusoknak naponta kell döntést hozniuk életről, halálról, és sokkal gyakrabban kell szembesülniük a gyásszal, mint más orvosi területeken dolgozóknak, hiszen folyamatosan halálos betegséggel foglalkoznak, a terápiás siker pedig limitált. A hosszú munkaórák, a sok és időigényes adminisztráció, a korlátozott autonómia a naponta felmerülő kötelezettségekben, a végtelennek tűnő elektronikus dokumentációs követelmények teszik az onkológusokat még sebezhetőbbé a kiégés szempontjából. A kutatási eredmények azt jelzik, hogy a kiégés sokféle módon befolyásolhatja a betegellátás minőségét, és jelentős hatással bír az adott személy egyéni vonatkozásában is.