Már i. e. 2000-ből ismertek egyiptomi orvosi témájú papiruszok. Az egyiptomi orvosok már szakosodtak egy-egy területre Hérodotosz szerint is. Egy i. e. 2100 körül élt orvos címei: "szemorvos, a test orvosa, a végbél pásztora". Jellemző volt az alapos testi vizsgálat, a has betapintása, a hallgatózás és kopogtatás, valamint a pulzusvizsgálat - utóbbit a szív működésével hozták összefüggésbe. Fennmaradtak gyógynövényeket (hagyma, saláta) leíró papiruszok. A Nílus vizét fogyasztás előtt felforralták. A víz fogyasztás előtti felforralásának szokása valószínűleg innen került Rómába. Plinius római történetíró szerint ez elterjedt szokás volt. Az ilyen vizet nevezték a rómaiak "decoctum"-nak. Néró is csak így itta meg a vizet. Elterjedt volt a gyógyászati célú masszázs, iszappakolást, de gyógynövényes fürdőket is alkalmaztak.