Korábbi munkánk folytatásaként retrospektív adatelemzést végeztünk, amelynek során a MÉRY/MÉRYkék-(Selfmonitoring of blood glucose - vércukor önellenőrzés) vércukorszintmérő készülékekből származó adatokat dolgoztuk fel. Jelen vizsgálatunk célja az SMBG kapcsán észlelt hypoglykaemiát követő ismételt vércukor-önellenőrzések sajátosságainak megítélése volt. Az adatok forrása a MÉRY Online alkalmazás, a MÉRY Android app, valamint a DiabManag-rendszer volt. Az országos lefedettségű adatgyűjtés kapcsán összesen 21?151 beteg 18,9 millió vércukorértéke felelt meg a végleges tisztított adatfájlban szereplő kritériumoknak. Adatelemzésünkben az összes beteg 95%-a járult hozzá, hogy vércukorértékeiket kezelőorvosuk is megismerje. Az elemzéshez adatokat szolgáltató betegek 7%-a orális antidiabetikus kezelésben részesült, 10%-a napi egyszeri adott inzulint, 10%-a napi kétszer, 8%-a napi háromszor, 54%-a napi négyszer és 11%-a pedig napi négynél többször részesült inzulinkezelésben. Összességében a vércukor-önellenőrzések kétharmada történt a napi négyszeri inzulinkezelésben részesülő betegek körében. A hypoglykaemiát követő ismételt vércukormérések jelentős részére a hypoglykaemiát követő igen rövid időn belül, részben az első 3 percen belül került sor - e betegek vélhetően nem érezték meg a hypoglykaemiát és kételkedtek a vércukormérés eredményében. A hypoglykaemia előfordulását követő két órán belül csak a betegek mintegy egynegyede ellenőrizte ismételten vércukrát. A 120 perces értéknél ugyanakkor egy jelentős csúcs észlelhető a vércukor-ellenőrzések számát tekintve. A hypoglykaemiát követő 24 órán belül az ismételt első vércukormérés gyakorisága ezt követően lassan, fokozatosan csökken. 24 óra, tehát egy nap elteltével ismét egy kismértékű emelkedés látható. A vércukrukat leggyakrabban ellenőrző, 4× inzulinkezelésben részesülő betegek átlagos vércukorértékei érdemben nem különböztek az SMBG-t legritkábban végző, ugyancsak 4× inzulinkezelésben részesülő betegekétől. Úgy tűnik, hogy a betegek által elvégzett otthoni vércukormérések egy részének eredménye az anyagcsere-vezetés szempontjából nem hasznosul. Ennek meghatározó oka vélhetően egyrészt a betegedukáció elégtelen finanszírozása, másrészt az orvos-beteg találkozásra rendelkezésre álló idő elégtelen volta, utóbbin belül az adminisztráció előtérbe kerülése, a tényleges betegellátás rovására. Adatelemzésünk eredménye számos további hasonló megfigyeléssel összhangban a betegoktatás jelentős hiányosságai mellett szól.  Kulcssazvak: 2-es típusú diabetes mellitus, hypoglykaemia, vércukor-önellenőrzés, inzulinkezelés